A Nyugati Királyság trilógiája elérkezett a lezárásához a Várgrófok által. Ha eddig úgy gondoltad, a Nyugati Királyság bármely korábbi két részére, hogy összetett, komplex játékok lennének, hagy éljünk egy rendkívül szemléltető idézettel: „Az Építőmesterek, ha meglátják az utca túloldalán a Lovagokat, hangosan és előre köszönnek. A Várgrófok viszont az a játék lesz, ami előtt mindkét korábbi szótlanul és tisztelettudóan térdre borul.” Mielőtt még azonban megijednél, nem lesz nehezen tanulható a játék, sőt! Ha ismered a trilógia előző darabjait, akkor nagyon hamar és könnyen meg fogod ezt is érteni, hiszen ugyanazt a logikát követi a játék. Ha viszont nem ismernéd (azon túl, hogy ezt a hiányosságod pótolod), akkor sem kell kétségbe esni. A szabályfüzet ugyan soknak tűnik, de ahogyan a korábbi részek esetén, úgy itt is is, rendkívül olvasmányos, érthető logikai menet mentén megírt. Ami a terjedelmét adja, az a már szinte szájbarágós magyarázás, ahogyan ugyanazt az akciótípust minden lehetőségnél is leírja, illetve a gazdag illusztráltsága. A játék rendkívül változatos és variáns, az összetettségét nem a nehezen tanulható szabályok, hanem a megszámlálhatatlan sok választási lehetőség fogja adni. Először is, az asztalkép csodálatos, azonnal beszippantja a játékosokat, ugyanis tényleg megelevenedik egy kastély és annak környéke, ami a játékteret, a táblát fogja adni.